Belepte a hó

Ruben Rukhkyan képei a mai Tbilisziről

Van olyan év, amikor egyáltalán nem havazik a fővárosban, láthatóan az idei nem ezek közé tartozik. A hegyekben persze már egy jó ideje áll a hó, vannak olyan csúcsok is, ahol sosem olvad el. Ötezer méter magasan ez persze nem meglepő.

Ezek a képek mindenesetre Tbiliszit ábrázolják, annak is az újonnan restaurált negyedét és ami/aki arra jár :)

Egykor a Kutyák utcájának hívták ezt az utcát, ahol a régi név emlékére egy ház falán megörökítették a névadót

Grúzia Magyarországon 7. - a Petőfi fordítók

„Még kisleány voltam, amikor észrevettem édesapám szobájában egy képet. Egy ismeretlen fiatalembert ábrázolt. Ki ő? – kérdeztem. Ő a magyarok legnagyobb költője, Petőfi Sándor. A hazaszeretete, az egész életműve közel áll hozzám, ezért is fordítom grúzra a költeményeit – válaszolta édesapám.” Mindezt Tamara Abashidze, a költő lánya mondta Kiskőrösön közel egy éve, mikor felavatták Grigol Abashidze grúz költő és műfordító szobrát. Tezi Asatiani szobrász műve Grúzia ajándéka, a 17. alkotás abban a parkban, ahol azoknak a szobrait állították ki, akik a város szülöttének, Petőfi Sándornak a költeményeit fordították. A 17 műfordító között van Bagrat Sinkuba, abház író és műfordító szobra is, melyet 2010 tavaszán állítottak fel, első alkotásként a szoborparkban.



Sinkuba http://www.szoborlap.hu/



Abasidze http://www.szoborlap.hu/















Kaukázusi férfiak

6 tipikus kaukázusi arctípus, nemzetiségek szerint ebben a sorrendben: örmény, csecsen/ingus, azeri, oszét, dagesztáni és grúz. A szürkeség a grúz, örmény és azeri állon állítólag azt jelzi, hogy ők borotválkoznak :)

Látnivalók 2.

(folyt.)

6. Kutaiszi: Grúzia 2. legnagyobb városa, az ország egyik legfontosabb oktatási és tudományos központja.  A romos Bagrati székesegyházat (XI. század eleje) és a közelben található Gelati kolostort a UNESCO világörökség listáján is számon tartják. Kutaisziban áll az ország egyik leghíresebb temploma, a Motsameta. Ezen kívül itt található a Sataplia barlang (dinoszaurusz lábnyommal), Geguti palota, a királyi palota és a Panteon.

7. Racsa: a Khvanchkara hazája, mely egy félédes vörösbor, Sztálin kedvence (is).

8. Bordzsomi: a város az ásványvizéről hires, mely jelenleg az ország első számú exportcikke. Erről korábban itt írtam. Sok gyógyulni vágyó érkezik a helyes városkába, kirándulhatnak a Kharagauli Nemzeti Parkba illetve meglátogathatják a Romanovok nyári rezidenciáját Likaniban.

9. Batumi: Adzsara autonóm terület központja, néha az ország 2. fővárosának tartják. Főként a kereskedelem és a turimus területén jelentős. Szubtrópusi éghajlatának köszönhetően déligyümölcsökben és teafűben gazdag. Tengerpartján a külföldi nagybefektetők vásároltak meg szállodákat. Látnivalók: botanikus kert, akvárium, cirkusz, Medea szobor, üdülőövezet, múzeumok.

10. Baku-Tbilisi-Ceyhan olajvezeték 1768 km hosszú, Azerbajdzsánból Törökországba vezeti az olajat 2005-től.

Átléphető az abház határ

Grúziának van két oroszok által ellenőrzött autonóm tartománya. Abházia eddig (még egy éve is), megtekinthetetlennek bizonyult, mostanában viszont olvastam néhány beszámolót bizonyságképpen, hogy már beengedik a turistákat.

Ez az a térség, mely a Fekete-tenger mellett terül el és ahol a Szovjetunió krémje üdült, híres a tengerpartjáról, a szanatóriumairól és éghajlatáról. A főváros,  Szuhumi, továbbá Gagra, Picunda, a Rica-tó a magyar turisták körében is népszerű volt.

Egy fő szabálya van a határon való átlépésnek: aki Grúzia felől érkezik, annak vissza is így kell mennie, s annak, aki Oroszországból lép be, szintén csak Oroszország felé van kilépése. A vízumot, melyet utazás előtt kérelmezni kell e-mailben, Szuhumiban külön lapon adják oda, így a látogatásnak nem marad nyoma az útlevélben. Sokan persze féltik a biztonságukat, pedig nem kellene, mert van, aki vigyáz az emberre: az oroszok majd' egy hónapja vittek be egy nagyobb tankszállítmányt a legújabb típusból Abházia területére (hogy egyéb "részletekről" nem beszéljek).

Utazási infó angolul és lengyelül:
http://fizyk-w-podrozy.blogspot.com/2011/11/jak-zdobyc-wize-do-abchazji-how-to-get.html

Látnivalók 1.



A következő pontokat nem én választottam ki, de attól még érdemes megtekinteni a helyszínek többségét, ha nem is mindegyiket :)

A képre kattintva jobban szemügyre lehet venni a térképet.

1. Mestia: évszázadokon keresztül fontos kulturális szerepet töltött be, több középkori épülete (templomok és erődök) még az UNESCO listájára is felkerült. Legemlékezetesebbek talán az ún. szván tornyok (bástyák). A városka az alpinisták és hegymászók kedvelt kiindulópontja.

2. Jvari: a kisváros nevének jelentése “kereszt”. A képen a vízerőművet látni illetve a víztárolót. Szerintem nem egy látványosság...

3. Zugdidi: az építészetet kedvelőknek ajánlák a hercegi palota és a X-XIV. századi templom miatt, de botanikus kertje is van. Néhány km-re található a tengertől és Abháziától.

4. Anaklia: itt ömlik bele az Enguri folyó a Fekete-tengerbe, ám ami még jobb, az maga a tenger és az éghajlat. Jó kikapcsolódást!

5. Poti: kikötőváros, a 20. század óta ipari központ is. A közelében állt egykor az ógörög gyarmatváros, Phasis. Említést érdemel a drámaszínház és a neobizánci stílusú katedrális. A tervek szerint (melyeket 2008-ban írtak alá az Egyesült Arab Emírségekkel), Poti szabadkereskedelmi övezet lesz.

(folyt. köv.)

Államcsőd

Elmesélem hogyan került a grúz elit és ezzel az egész állam a csőd szélére, vagy annak közelébe a XIX. században. (Egy kis történelmi háttér: Grúzia abban az időben orosz fennhatóság alatt állt. Az elitet szerették volna eloroszosítani, ezért a fiatal grúzok előtt nyitva álltak az orosz iskolák, a hadseregben tisztek lehettek stb.) Ekkor jelentős vagyonok voltak még grúz kézen, így az orosz vezetőség különös taktikát eszelt ki a gazdagok kizsebelésére. Figyelem, nem lesz szó adóztatásról vagy erőszakról!

Mikhail Vorontsov, a cár kaukázusi kormányzója volt a terv kiötlője, aki arra játszott rá, hogy a grúzok megszállottai az ünnepléseknek, vendéglátásnak és a „majd-én-megmutatom” magatartásnak. Vorontsov rendszeresen bálokat szervezett, melyekre meginvitálta a tehetősebb családokat. A gubernátor meghívását soha, senki nem utasította vissza, rohantak a szabóhoz, fodrászhoz ;), ajándékokat vásároltak (grúz sosem megy üres kézzel még a szomszédjához sem), hogy illően jelenjenek meg az eseményen, hogy megmutassák kicsodák is ők. És persze nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a meghívást meghívással kellett viszonozni, ha lehet, még tökéletesebb bállal.

Vagyonok tűntek el, mások eladósodtak és azok, akiknek sikerült a földjüket megtartaniuk, vegetáltak. Grúz hercegek és bárók voltak kénytelenek az oroszokkal üzletelni, kölcsönöket kérni, utódaikat az orosz cár hadseregébe küldeni.

Mindezek ellenére Vorontsovot a korabeli arisztokrácia kedvelte és nevét még ma is pozitív kontextusban hallottam.

Vorontsov szobra Tbilisziben, 1890.
(már nincs meg)

A lengyelek esete Grúziával

A Most do Gruzji nevű lengyel egyesület lelkes önkéntesei biztosra vették, hogy az általuk szervezett grúz nyelvtanfolyam iránt alig lesznek érdeklődők. Jogosan tették, hiszen aki krakkói és meg akarta tanulni a nyelvet, az már beiratkozott a Jagello Egyetem kurzusára vagy magántanárhoz.

A tanfolyamot nem reklámozták különösebben, csak a honlapjukra tettek fel egy rövid hirdetést és egy kis termet szántak az órákra. Mikor már az első alkalmon is húsznál többen jelentek meg, akkor  látszott, hogy valamit elszámoltak, a lengyelek lelkesedése szinte határtalan, ha Grúziáról van szó. A 19-55 év közötti résztvevőknek villámgyorsan felírták az egész ábécét, (amit én már lassan egy éve próbálok memorizálni) de még ez sem rémítette meg a jelenlévőket. Ma érkezett két dokumentum a házi feladatokkal, de azt hiszem még ez sem elég a lelkesedés lecsillapításához. Meglátjátok, még eljön az az idő, amikor egy magyar és egy lengyel a grúzt fogja használni közvetítőnyelvként.

Itt az a nevezetes ábécé: