Államcsőd

Elmesélem hogyan került a grúz elit és ezzel az egész állam a csőd szélére, vagy annak közelébe a XIX. században. (Egy kis történelmi háttér: Grúzia abban az időben orosz fennhatóság alatt állt. Az elitet szerették volna eloroszosítani, ezért a fiatal grúzok előtt nyitva álltak az orosz iskolák, a hadseregben tisztek lehettek stb.) Ekkor jelentős vagyonok voltak még grúz kézen, így az orosz vezetőség különös taktikát eszelt ki a gazdagok kizsebelésére. Figyelem, nem lesz szó adóztatásról vagy erőszakról!

Mikhail Vorontsov, a cár kaukázusi kormányzója volt a terv kiötlője, aki arra játszott rá, hogy a grúzok megszállottai az ünnepléseknek, vendéglátásnak és a „majd-én-megmutatom” magatartásnak. Vorontsov rendszeresen bálokat szervezett, melyekre meginvitálta a tehetősebb családokat. A gubernátor meghívását soha, senki nem utasította vissza, rohantak a szabóhoz, fodrászhoz ;), ajándékokat vásároltak (grúz sosem megy üres kézzel még a szomszédjához sem), hogy illően jelenjenek meg az eseményen, hogy megmutassák kicsodák is ők. És persze nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a meghívást meghívással kellett viszonozni, ha lehet, még tökéletesebb bállal.

Vagyonok tűntek el, mások eladósodtak és azok, akiknek sikerült a földjüket megtartaniuk, vegetáltak. Grúz hercegek és bárók voltak kénytelenek az oroszokkal üzletelni, kölcsönöket kérni, utódaikat az orosz cár hadseregébe küldeni.

Mindezek ellenére Vorontsovot a korabeli arisztokrácia kedvelte és nevét még ma is pozitív kontextusban hallottam.

Vorontsov szobra Tbilisziben, 1890.
(már nincs meg)

A „nagy másik oldal” (Steinbeck)

„Akárhol jártunk a Szovjetunióban – Moszkvában, Ukrajnában vagy Sztálingrádban –, lépten-nyomon elhangzott egy varázsszó: Grúzia. Olyanok beszéltek sóvárogva, mély csodálattal Grúziáról, akik sosem jártak ott, és valószínűleg sosem lesz módjuk elutazni oda. Magasztalták a grúzokat, mondván, ők tudnak ám csak igazán inni, táncolni, zenélni, dolgozni és szeretni. És úgy beszéltek erről a Fekete-tengerig nyúló, kaukázusi országról, mint valami második mennyországról. A legtöbb orosz valószínűleg azt reméli, legalábbis egyre inkább ez volt a benyomásunk, hogy ha jó és erkölcsös életet él, halála után nem a mennyországba, hanem Grúziába kerül. Az országnak kellemes az éghajlata, sok jó, kövér talajú földje van, és még egy darabka tengerrel is bír. Aki nagy szolgálatot tesz az államnak, azt grúziai utazással jutalmazzák. (…)”

többszörösen kölcsönzött idézet innen

Tbiliszi Grúziában vagy Georgiában található?

A fenti két ország egy és ugyanaz, angolul ugyanis Georgiának nevezik Grúziát. A tbiliszi kormány szeretné, hogy mindenhol Georgiaként nevezzék az országot, mert a „grúz” elég oroszosan hangzik, ami ugye az ellenség (és a grúz lakosság jelentős részének az első vagy második) nyelve. Csakhogy az országot a lakosai a saját nyelvükön Szakartvelónak nevezik. Ez olyan, mintha azt kérnénk külföldtől, hogy Magyarországot mindenhol Hungarynek hívják, sőt, akár el is töröltethetnénk a Magyarország megnevezést, nem?

Az MTA Nyelvtudományi Intézete és a Földrajzinév-bizottság 2009. őszi határozata nem támogatta, hogy Georgiának nevezzük Grúziát. A litvánok szintén elvetették az ötletet. Hiszen a „Grúzia” alaknak nincs is köze a Szovjetunióhoz, mivel (valószinüleg) arab eredetű.

Helyzetjelentés: http://kitekinto.hu/europa/2011/07/14/koszontjuk_tbilisziben_georgia_fvarosaban/

Nyelvészetileg: http://www.nyest.hu/hirek/heves-georgiai-tamadas-gruzia-ellen