„(...) Kinéztem
magamnak egy öreg, őszülő taxisofőrt:
- A Laptiev
utcára!- Hova?
- A Laptiev utcára. Először a piachoz, majd jobbra a Kaszpihoz vezető útig, majd balra.
- Tudom bátyuskám, tudom, már harminc éve arra vezetek!
A fejemet
teszem rá, hogy nem tudta, de a kaukázusi taxisofőr a világért sem ismeri be,
hogyha valamit nem tud. Ötször megkerüli a várost, tízszer megkérdezi az utat
és mindehhez jó arcot vág: elmagyarázza, hogy valahol kerülő volt, máshol
eltévesztette az utat, mert megváltoztatták az utca nevét. Végül megtalálja
a címet.
Így viselkedik itt minden férfi. A Kaukázusban a férfinak nem lehet valamit nem ismernie, tudnia, képesnek kell lennie mindenre! Ez nem csak büszkeség és becsület kérdése, hanem az önbecsülésé és a gőgé is. Amikor valamelyikőjük megígéri, hogy valamit elintéz, az azt jelenti, hogy igyekezni fog, viszont nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog neki.”
Így viselkedik itt minden férfi. A Kaukázusban a férfinak nem lehet valamit nem ismernie, tudnia, képesnek kell lennie mindenre! Ez nem csak büszkeség és becsület kérdése, hanem az önbecsülésé és a gőgé is. Amikor valamelyikőjük megígéri, hogy valamit elintéz, az azt jelenti, hogy igyekezni fog, viszont nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog neki.”
