A chacha, ami nem tánc, hanem alkohol

Batumihoz visszatérve, épp most adott interjút a polgármester a televíziónak arról, hogy nyár végére elkészül a városban a törkölypálinka-szökőkút. Hetente egyszer negyed óráig víz helyett az ún. csacsa fog folyni a kútból. Egy 25 méteres mór stílusú tornyot kell keresnie annak, aki megkóstolná a grúzok második leghíresebb alkoholát, a csacsát (ჭაჭა). De mi is az? Törkölypálinka, szõlõbõl készült vodka, hasonló a grappához vagy a rakijához 40-60% alkoholtartalommal, mégsem lesz tõle másnapos az ember. Aki többet szeretne olvasni a szökőkútról, látogasson el ide és ide. Aki viszont a csacsáról szeretne többet megtudni, az látogasson el Grúziába.

Batumi nyaralás

A kedvenc grúz városomat csak képekről ismerem, mégis első látásra megtetszett és azóta is türelmetlenül várom, hogy egyszer megérkezzek oda, Batumiba. Annak ellenére, hogy tudom, a strandja kavicsos és nem igazán élvezetes ott a tengerben fürdeni; hogy általában esik és főként párás a levegő(szubtrópusi éghajlat). Úgy tűnik, hogy az építkezéseket hamarosan befejezik, de ettől még nem lesz csendesebb a város, mivel egyre növekszik a turisták száma, sőt, egyre több fesztivált rendeznek (és diszkót nyitnak meg) Batumiban. A tengerpart menti közel 20 kilométeres sétány például már készen van, teljes díszkiválgításban várja az ideérkezőket, ugyanígy a delfinárium, a botanikus kert (pl. 1200 rózsa és liliomfafajta), múzeumok, de nem messze van a Gonio erőd is. A városban több felekezet él egymás mellett, így alkalom nyílik megcsodálni a pravoszláv, katolikus és örmény templomokat, valamint a mecsetet és a zsinagógát is.

Adzsária régió – ennek a központja, Batumi – ugyanúgy autonóm köztársaság, mint Abházia, csak éppen nem akar elszakadni Grúziától (mivel ott is grúzok laknak). A régió története az ókorban kezdődött, amikor Kolkhisz és Kaukázusi Ibéria része volt. Az ie. 5. században először a görögök, majd a rómaiak gyarmatosították. Hadrianus császár ideje alatt már a második század elején erődített kikötőt jött létre a mai Batumi helyén. Fekete-tengeri kikötője a mai napig virágzik és ennek (is) köszönhetően a város fontos központként funkcionál. Az ország harmadik legnagyobb városába Magyarországról többféleképpen is eljuthatunk: autóval Törökországon keresztül, komppal Ukrajnából, vonattal és busszal Tbilisziből, meg persze repülővel.

Az Adzsaria régió tavaly írt alá együttműködési megállapodást Zala megyével.

a kikötő madártávlatból



Tamara királynő hídja Azsária régióban

Adzsaria régió egy szelete

Látnivalók 2.

(folyt.)

6. Kutaiszi: Grúzia 2. legnagyobb városa, az ország egyik legfontosabb oktatási és tudományos központja.  A romos Bagrati székesegyházat (XI. század eleje) és a közelben található Gelati kolostort a UNESCO világörökség listáján is számon tartják. Kutaisziban áll az ország egyik leghíresebb temploma, a Motsameta. Ezen kívül itt található a Sataplia barlang (dinoszaurusz lábnyommal), Geguti palota, a királyi palota és a Panteon.

7. Racsa: a Khvanchkara hazája, mely egy félédes vörösbor, Sztálin kedvence (is).

8. Bordzsomi: a város az ásványvizéről hires, mely jelenleg az ország első számú exportcikke. Erről korábban itt írtam. Sok gyógyulni vágyó érkezik a helyes városkába, kirándulhatnak a Kharagauli Nemzeti Parkba illetve meglátogathatják a Romanovok nyári rezidenciáját Likaniban.

9. Batumi: Adzsara autonóm terület központja, néha az ország 2. fővárosának tartják. Főként a kereskedelem és a turimus területén jelentős. Szubtrópusi éghajlatának köszönhetően déligyümölcsökben és teafűben gazdag. Tengerpartján a külföldi nagybefektetők vásároltak meg szállodákat. Látnivalók: botanikus kert, akvárium, cirkusz, Medea szobor, üdülőövezet, múzeumok.

10. Baku-Tbilisi-Ceyhan olajvezeték 1768 km hosszú, Azerbajdzsánból Törökországba vezeti az olajat 2005-től.

Hitegetés és valóság a turisztikában

EN: http://iwpr.net/report-news/headlong-tourist-drive-georgia
PL: http://przewodnik.onet.pl/azja/gruzja/gruzja-realia-i-problemy,3,4837210,artykul.html

HU: “Grúzia: a valóság és problémák” címmel jelent meg egy tanulmány a grúz turisztikai ágazat növekedéséről és a turisták csalódásáról Amerikában, valamint ezt átvéve egy lengyel internetes magazinban. A legfontosabb gondolatokat és tapasztalatokat szeretném itt kiemelni:



Sheraton Batumiban
http://www.civil.ge/

    A Grúz Nemzeti Turisztikai Intézet statisztikái szerint idén 45%-kal több turista kapcsolódott ki az országban, mint egy évvel korábban, így számuk elérte a 2 milliót! (??? Szkeptikus vagyok, bár magam is a beutazók között voltam, nem is egyszer. Mindjárt megtudjuk mi is az oka ennek az áradatnak.) Ugyanakkor a „Fedezd fel Grúziát” témájú reklám áldozatai panaszkodnak a szolgáltatások alacsony minőségére és a magas árakra, s egyre növekszik azon grúzok száma is, akik külföldön töltik a szabadságukat. (Igen, mindkettőre tudok példát, pedig nem rendelkezem túl széles kapcsolatkörrel.) Itt van például Hedva, egy izraeli lány, aki azért látogatott életében először Grúziába, mert Saakashvili elnök azt állította, hogy Grúziában lehet a Fekete-tengerben fürdeni, majd három órával később Szvaneti hegyeiben sízni. Sajnos a reklám nem felelt meg a valóságnak: Batumi tele volt porral és az építéseket kísérő zajjal, az út pedig, amin három óra alatt kellett volna elérniük a friss levegőjű hegyi vidéket – nos, az út még nincs befejezve, így 6 órába telt eljutni a szvanetiabeli Mestiába, ami szintén felújítás alatt áll. A rémálom számára viszont akkor tetőződött, amikor meglátta az árakat. (Én sem hittem a szememnek: elméletileg mindennek olcsóbbnak kellene lennie, hiszen az emberek szegények, valójában pedig még az ételek is a mi áraink többszörösébe kerülnek. Legutóbb Tbilisziben járva bementem egy francia hálózat butikjába: az árak két és félszeresei a lengyelekénél. Erről annál is inkább meggyőződhettem, mivel a cédulákon rajta volt a ruhák Lengyelországban fizetendő értéke.)

  Ahhoz, hogy a szolgáltatások minőségén javítsanak Batumiban, a személyzetet tanfolyamokra küldik; az építkezések pedig azért tartanak, mert egyre több hatalmas nemzetközi szálloda nyitja meg szobáit (Sheraton, Radisson, Hilton). A kérdés azonban az, hogy ki fogja tudni megfizetni a luxushotelek árát, hiszen a turisták többsége a volt Szovjetunió területéről érkezik, s ők általában nem gazdagságukról híresek. Idén például a legtöbben Azerbajdzsánból jöttek, s csak a kisebb panziók szállásait tudták megfizetni, melyek nem nyújtják a kívánt színvonalat.



Batumi civil.ge



   Épp a napokban olvastam, hogy Grúziának mindent el kell adnia, amit lehet, kivéve a becsületét. Ezért aztán nemzetközi szállodaláncokat csalogatnak az országba (Batumiban például létrehoztak egy szabad turisztikai zónát – Kobuleti –, ahol bárki vehet magának 1,5 millió dollárért egy kész szállodát. A hozzá tartozó földet 1 lariért adja át az állam, és további 15 évre adómentességet biztosít a befektetőnek), a lakosokat pedig átképzik arra (vagy inkább kényszerítik), hogy mások kiszolgálói legyenek. Jelenleg valóban ez a tendencia érvényesül.