Grúzia Magyarországon 4. - A Rusztaveli-tér és a Zichy utca

Legutóbb Sota Rusztaveliről, a XII. századi grúz költőről (Tamara királynő kincstárnokáról, hercegről és festőről) volt szó. Nem csak hazájában örvend nagy tiszteletnek, mivel eposzának jelentősége (cselekményében, tartalmában és művészi kifejezésmódjában) az Iliászhoz és az Odüsszeiához fogható. A költő hazánkban már régebb óta jelen van, s nem csak könyv alakjában, hanem szoborként is. az alkotás Először kecskeméten kapott helyet 1988-ban, majd egy éve Budapestre hozták a Grúz Nagykövetség közelébe, s ez alkalomból Rusztaveli-térnek keresztelték a kútvölgyi út-virányos út találkozásánál található kis zöld területet.

1988-ban azonban más szobor is fel lett állítva, mégpedig Zichy Mihályé Tbilisziben, a Zichy utcában. Tavaly ez is elköltözött, mégpedig a rusztaveli sugárút melletti parkba.

Hagyományos nászajándék - magyar vonatkozással

Grúziában férjhezmenetelkor a lányok elhagyják otthonukat, s férjük családjához költöznek. Szüleiktől való búcsúzáskor, nászajándékba egy könyvet kapnak: egy vaskos Rusztaveli kötetet, s ebből is azt a kiadást, melyet Zichy Mihály illusztrált! 

A Tigrisbőrös lovagot (magyarra „Tariel, a párducbőrös lovag”-nak is fordították) minden grúz ismeri és (legalább részben) emlékezetből szavalják, ha úgy hozza a helyzet. Hiszen minden megtalálható Tariel történetében, ami jellemzi népüket, nem beszélve arról, hogy ma is aktuális problémák elevenednek meg a lapokon! A hazaszeretet, barátság, hűség, természetszeretet mellett több küzdelem, harc is van a történetben, mely erkölcsi kódexként is megállja helyét. A XII. századi grúz nemzeti eposz érdekessége, hogy India, Perzsia és Kína tájai is feltűnnek. (Az akkori Grúzia sok különböző nép olvasztótégelyévé vált, a keleti fanatizmussal ellentétben ekkor kezdődött el a reneszánsz, a szellemi megújulás kora, megelőzve ezzel más európai országokat.)

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban két kötet is kézbe vehető magyar nyelven, Zichy illusztrációival, az egyik példány ráadásul 94 éves. Tehát a grúz irodalom hazánkban már minimum egy évszázada jelen van J. Mindkét fordítás kiválóan sikerült, az egyiket grúz nyelvből (!)  Vikár Béla készítette (akinek a nevéhez a Kalevala is köthető), a másik változaton pedig Weöres Sándor dolgozott.

A képen egy Zichy által illusztrált jelenet látható a műből.