„Akárhol jártunk a Szovjetunióban – Moszkvában, Ukrajnában
vagy Sztálingrádban –, lépten-nyomon elhangzott egy varázsszó: Grúzia. Olyanok
beszéltek sóvárogva, mély csodálattal Grúziáról, akik sosem jártak ott, és
valószínűleg sosem lesz módjuk elutazni oda. Magasztalták a grúzokat, mondván,
ők tudnak ám csak igazán inni, táncolni, zenélni, dolgozni és szeretni. És úgy
beszéltek erről a Fekete-tengerig nyúló, kaukázusi országról, mint valami
második mennyországról. A legtöbb orosz valószínűleg azt reméli, legalábbis
egyre inkább ez volt a benyomásunk, hogy ha jó és erkölcsös életet él, halála
után nem a mennyországba, hanem Grúziába kerül. Az országnak kellemes az
éghajlata, sok jó, kövér talajú földje van, és még egy darabka tengerrel is
bír. Aki nagy szolgálatot tesz az államnak, azt grúziai utazással jutalmazzák. (…)”
többszörösen kölcsönzött idézet innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése