A kedvenc grúz városomat csak képekről ismerem, mégis első látásra
megtetszett és azóta is türelmetlenül várom, hogy egyszer megérkezzek oda,
Batumiba. Annak ellenére, hogy tudom, a strandja kavicsos és nem igazán
élvezetes ott a tengerben fürdeni; hogy általában esik és főként párás a
levegő(szubtrópusi éghajlat). Úgy tűnik, hogy az építkezéseket hamarosan
befejezik, de ettől még nem lesz csendesebb a város, mivel egyre növekszik a
turisták száma, sőt, egyre több fesztivált rendeznek (és diszkót nyitnak meg)
Batumiban. A tengerpart menti közel 20 kilométeres sétány például már készen
van, teljes díszkiválgításban várja az ideérkezőket, ugyanígy a delfinárium, a
botanikus kert (pl. 1200 rózsa és liliomfafajta), múzeumok, de nem messze van a
Gonio erőd is. A városban több felekezet él egymás mellett, így alkalom nyílik
megcsodálni a pravoszláv, katolikus és örmény templomokat, valamint a mecsetet
és a zsinagógát is.
Adzsária régió – ennek a központja, Batumi – ugyanúgy autonóm köztársaság,
mint Abházia, csak éppen nem akar elszakadni Grúziától (mivel ott is grúzok
laknak). A régió története az ókorban kezdődött, amikor Kolkhisz és Kaukázusi
Ibéria része volt. Az ie. 5. században először a görögök, majd a rómaiak
gyarmatosították. Hadrianus császár ideje alatt már a második század elején
erődített kikötőt jött létre a mai Batumi helyén. Fekete-tengeri kikötője a mai
napig virágzik és ennek (is) köszönhetően a város fontos központként
funkcionál. Az ország harmadik legnagyobb városába Magyarországról többféleképpen
is eljuthatunk: autóval Törökországon keresztül, komppal Ukrajnából, vonattal
és busszal Tbilisziből, meg persze repülővel.
Az Adzsaria régió tavaly írt alá együttműködési megállapodást Zala
megyével.
a kikötő madártávlatból |
Tamara királynő hídja Azsária régióban |
Adzsaria régió egy szelete |