A kedvenc grúz városomat csak képekről ismerem, mégis első látásra
megtetszett és azóta is türelmetlenül várom, hogy egyszer megérkezzek oda,
Batumiba. Annak ellenére, hogy tudom, a strandja kavicsos és nem igazán
élvezetes ott a tengerben fürdeni; hogy általában esik és főként párás a
levegő(szubtrópusi éghajlat). Úgy tűnik, hogy az építkezéseket hamarosan
befejezik, de ettől még nem lesz csendesebb a város, mivel egyre növekszik a
turisták száma, sőt, egyre több fesztivált rendeznek (és diszkót nyitnak meg)
Batumiban. A tengerpart menti közel 20 kilométeres sétány például már készen
van, teljes díszkiválgításban várja az ideérkezőket, ugyanígy a delfinárium, a
botanikus kert (pl. 1200 rózsa és liliomfafajta), múzeumok, de nem messze van a
Gonio erőd is. A városban több felekezet él egymás mellett, így alkalom nyílik
megcsodálni a pravoszláv, katolikus és örmény templomokat, valamint a mecsetet
és a zsinagógát is.
Adzsária régió – ennek a központja, Batumi – ugyanúgy autonóm köztársaság,
mint Abházia, csak éppen nem akar elszakadni Grúziától (mivel ott is grúzok
laknak). A régió története az ókorban kezdődött, amikor Kolkhisz és Kaukázusi
Ibéria része volt. Az ie. 5. században először a görögök, majd a rómaiak
gyarmatosították. Hadrianus császár ideje alatt már a második század elején
erődített kikötőt jött létre a mai Batumi helyén. Fekete-tengeri kikötője a mai
napig virágzik és ennek (is) köszönhetően a város fontos központként
funkcionál. Az ország harmadik legnagyobb városába Magyarországról többféleképpen
is eljuthatunk: autóval Törökországon keresztül, komppal Ukrajnából, vonattal
és busszal Tbilisziből, meg persze repülővel.
Az Adzsaria régió tavaly írt alá együttműködési megállapodást Zala
megyével.
 |
| a kikötő madártávlatból |
 |
| Tamara királynő hídja Azsária régióban |
 |
| Adzsaria régió egy szelete |
Tisztelt "tchia maia"!
VálaszTörlésBiztatom Batumi felkeresésére, nem fog csalódni benne!
Igaz, én meglehetősen régen, 1975-ben jártam ott, tehát az emlékeim felidézéséhez (és a nosztalgiázáshoz) az internet nyújt hatalmas segítséget. Az akkori, gyatra fekete-fehér fényképeimet már nem is találom. Valószínűleg nagyon sok újdonság lenne számomra manapság, de a hely hangulata, lényege változatlan lehet, bármennyit is változott azóta.
Abban az időben, amikor én jártam ott, még a város minden pontján és üzleteiben, a buszok szélvédője mögött rengeteg, különböző méretű Sztálin-szobor volt. A strandon, a sétányon túlra, ahol a büfék álltak, nem volt szabad fürdőruhában átmenni. A sétányon poroszkáló rendőrök visszafordították az embert felöltözni.
Máig él bennem a helyiek közvetlensége, vendégszeretete, és kereskedői hajlama.
Hajóval érkeztem a városba. A kikötőt zsúfolásig megtöltötte a helyiek tömege a hajónk érkezésekor, és azonnal "kényszerítettek" az üzletelésre, de érezhető volt a vendégszeretetük is. A finom grúz tea és házi sütemény nélkül senki nem engedett utamra a lakásából. Érdemes ellátogatni a közeli bambuszerdőbe, a delfináriumba, a múzeumaikba, templomokba, stb. Szóval "mindenhova".
A strand valóban kavicsos, de egyáltalán nem kövesebb, mint pl. Nizza strandja, de egy fürdőcipő nem árt. Ha erősebben hullámzik a tenger, a vízben a kék-zöld foltok elkerülhetetlenek. De megéri!
Akkor láttam igazán közelről amerikai hadihajókat (majd Szevasztopol mellett elhajózva - ami akkor "zárt város" volt - még több szovjet hadihajót).
"Irígykedésem" mellett kívánom, hogy minél előbb sikerüljön megvalósítani a Batumiba utazást! - jó szórakozást, sok szép élményt kívánok!
Üdvözlettel: dumi44@freemail.hu