Ilyenek a kaukázusi férfiak

Találtam egy találó idézetet Wojciech Górecki: Planeta Kaukaz című könyvében:

„(...) Kinéztem magamnak egy öreg, őszülő taxisofőrt:

- A Laptiev utcára!
- Hova?
- A Laptiev utcára. Először a piachoz, majd jobbra a Kaszpihoz vezető útig, majd balra.
- Tudom bátyuskám, tudom, már harminc éve arra vezetek!

A fejemet teszem rá, hogy nem tudta, de a kaukázusi taxisofőr a világért sem ismeri be, hogyha valamit nem tud. Ötször megkerüli a várost, tízszer megkérdezi az utat és mindehhez jó arcot vág: elmagyarázza, hogy valahol kerülő volt, máshol eltévesztette az utat, mert megváltoztatták az utca nevét. Végül megtalálja a címet.
Így viselkedik itt minden férfi.  A Kaukázusban a férfinak nem lehet valamit nem ismernie, tudnia, képesnek kell lennie mindenre! Ez nem csak büszkeség és becsület kérdése, hanem az önbecsülésé és a gőgé is. Amikor valamelyikőjük megígéri, hogy valamit elintéz, az azt jelenti, hogy igyekezni fog, viszont nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog neki.”