Két grúz és két gitár=sok grúz

Igazából a grúz összefogásról szól ez a dal, de lehetne a világutazók zenéje, a nyelvtanulók hanganyaga, a többiek meg csak úgy élvezzék a dallamot. A cím jelentése: a grúzok szeretik egymást.

Grúzia Magyarországon 9. - Paradzsanov "karnevál"

1997 októberében Paradzsanov fesztivált rendeztek Budapesten: bemutatták a tbiliszi születésű rendező filmeit és képzőművészeti alkotásait. A következőkben a vele illetve róla készült interjúk részleteivel emlékezek meg az 1990-ben elhunyt művészre. Figyelem, az idézett cikkek között van negyed évszázados is, s ami még érdekes: magyarok élményeit jelenítik meg. Végül néhány filmjébe bele is lehet tekinteni…

„Nekem szerencsém volt, a mester abban az időben látott vendégül Tbiliszi fatornácos, emeletes, többszáz éves házában, amikor a börtönből már kiengedték, de dolgozni még nemigen hagyták. Tehát mindent „megrendezett” maga körül. 1985-öt írtunk, és egy amatőr színjátszó fesztivál győzteseiként tett jutalomutazás során fogadott néhányunkat (itthon jó kis botrány is lett ebből a vendégségből). Atlétatrikóban, joghurttal csillapítottam a negyven foknyi meleget a kőből épült földszint – valamikor akol lehetett – lepedőkkel letakart ablakai mögött. Szinte groteszk látvány volt dinamó gatyában, vizes zsebkendővel a fején. Jöttünkre felegyenesedett és rosszalló megjegyzéseket tett külső megjelenésünkre: „Hogy nézhetnek ki így művészek?!” Mindezt úgy mondta, mintha saját udvarmestere lenne, majd kacsintott és felvezetett saját magához, az emeletre. Itt őrizgette korábbi és majdani filmjeinek jelmezeit. Kinyitotta az egyik szekrényt, és palástot, barettot adott rám, kaukázusi szőnyegeket aggatott Bajkó Anikóra, a jelmeztervezőnőre. Anélkül, hogy kérdezte volna, tudta, mi vagyunk a látványtervezők.” Részlet a Fotóművészetből

„Elképesztő dolgokat engedett meg magának ebben a filmben. Például mindenütt, ahol forgatott, befestette a fákat, a köveket, a sziklákat. Néhány évvel később forgatáson voltam Kijev mellett, és feltűnt a távoli sziklacsúcsok különös színe: soha életemben nem láttam még ilyen kékszínű sziklákat! – kiáltottam föl. „Tudja – mondták nevetve a helybeliek –, pár évvel ezelőtt forgatott itt valami bolondos filmrendező, az festette be őket.” Persze rögtön eszembe jutott, hogy Paradzsanov is forgatott itt, és annak idején kékítővel festette be a sziklákat, hogy az esővíz ne moshassa le. A festék, így, egy időre a természeti táj részévé vált. Tudtommal őelőtte senkinek nem jutott eszébe, hogy a filmkocka helyett magát a természetet fesse be a megfelelő hangulat vagy szépség eléréséhez. Csak ő találhatta haloványaknak a természet színeit filmjeihez.” Filmvilág

“– Van magyar filmélménye?

– Jancsó Miklós... Nagyon sajnálom, hogy nem adatott meg nekem, hogy Budapestet láthassam, a ragyogó hidakat, a csodálatos múzeumokat. Goya is van ott, úgy tudom.

– Jöjjön el!

– Nemsokára meghalok. Huszonhárom zseniális forgatókönyvem van, plusz hat megíratlan.” A Filmvilág interjúja

A fenti részlet a "Gránátalma színe" című filmből. Orosz nyelvtudás nélkül is érdemes megtekinteni a művészt munka közben ide kattintva. S aki kedvet kapott a filmezéshez, az megnézheti a Szurami erőd legendáját teljes hosszában, itt például angol felirattal. Még áthallani az eredeti grúz nyelvet, bár az orosz narrátor igyekszik elnyomni.

Karácsonyi felvonulás

A Guram Muradov képei Tbilisziből az idei karácsonyi ünnepségekről (Alilo felvonulás, január 7.)

Ortodox újév

A Juliánusz naptár szerint ma van az év utolsó napja és holnap kezdődik el az új év, ezért Grúziában (ahol a Karácsonyt is e kalendárium szerint tartják) az emberek ma is ünnepelnek. Ismét előveszik a tüzijátékokat, és néhol megajándékozzák egymást (már szó esett róla, hogy nem Jézus születésének napján ajándékoznak, hanem Szilveszterkor).

Igazából ez már a második évkezdte náluk idén, ugyanis "rendes" európai módjára december 31-én is elbúcsúztak az óévtől, majd egy nappal később üdvözölték az új évet. A következő munkaszüneti nap Vízkereszt lesz január 19-én.

Vakon a grúz utakon

Miért nem látni fehér bottal közlekedőket Grúzia utcáin? Először arra gondoltam, hogy az utak állapota és a vezetési morál miatt, de ahogy megtudtam, ennél sokkal többről van szó. Szükség van  fehér botokra és más felszerelésekre, de még fontosabb, hogy ezek használatára meg kell tanítani a gyengénlátókat – ám instruktorokból hiány van. Olyan szakemberek kellenek, akik továbbadnák a tudásukat. A társadalom gondolkodásán is változtatni kellene, mely szerint a grúzok „nem mutatják ki a gyengeségeiket”, ezért a vakokat általában otthon, a lakásban tartják, mintha szégyelnék őket. Az utóbbi a gondolatok Radecka Annától származnak, aki számomra egy ismeretlen ismerős, a Varsói Egyetem megbízásából évekig a Kaukázusban dolgozott és saját kezdeményezésből több ismeretterjesztő tanfolyamot is szervezett lengyel előadókkal grúzoknak.

Az igazat bevallva nekem Tbiliszi utcáin nem a vakok jutottak először az eszembe, hanem a mozgássérültek. Hiszen annyian vannak, akik a háborúkban megsérültek, majd a fővárosba menekültek, mindenhol ott sántikálnak, vagy éppen a parkban ülnek és sakkoznak! De nem emlékszem, hogy láttam volna kerekesszéket mellettük.

Karácsony januárban

Az ortodoxok, így a grúzok is január 7-én ünnepelik a Karácsonyt (az ő –régi– naptáruk szerint ekkorra esett december 25.).  Hagyomány, hogy e napon az emberek különleges öltözékben felvonulnak az utcákon. Ennek az ún. Alilo (Alleluja) menetnek legfőbb szereplői a gyerekek, akiknek édességeket ajándékoznak a felnőttek ( ~ Betlehemezés). Az Alilo énekek régiónként különböznek, néhány variációt ezek közül már korábban itt is bemutattam. A dalokban leggyakrabban használt kifejezés a "ოცდახუთსა დეკემბერსა, ქრისტე იშვა ბეთლემსაო” azaz “december 25-én Krisztus megszületett Betlehemben”. Január 6-án éjfél előtt 10 perccel mindenki meggyújt egy gyertyát és az ablakba teszi. Az utcán sétálva mindenhol ebben lehet gyönyörködni. Szenteste az emberek többsége a templomban várja Jézus születését. Az összes grúz tévécsatorna is ezt közvetíti. Ünnepi köszöntésként "shobas gilocav"-ot illik mondani.

Karácsonyfa is van, ezt hozzánk hasonlóan feldíszítik. A mienkhez hasonló ajándékozás nincs (újévkor volt), így az ünnep valóban "csak" Krisztus születéséről szól.

Shobas gilocav!

Mit várható 2012-ben?

Kutaisziba költözik a grúz parlament: 2012 tavaszától a parlament Kutaisziba költözik. A részleges megnyitást követően az őszi választások után veszi át teljes mértékben az adminisztratív és politikai feladatokat Tbiliszitől.

Múzeumok közötti együttműködés: Szeptemberben megnyílik az „Arany Kiállítás”, melyet a Grúz Nemzeti Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum közösen szervez.

Átadhatják az Azerbajdzsánt és Törökországot összekötő vasutat: A Baku-Tbiliszi-Karsz vasútvonal építésénél a grúziai és törökországi szakaszok 60 százaléka már készen van. A beruházás Grúzián keresztül köti össze az azeri fővárost a grúz és örmény határ közelében fekvő törökországi Karsz városával.

Grúz nyelvű könyv 1956-ról: Az 1956-os eseményekről hamarosan grúz nyelven is lehet olvasni a Terror Házának köszönhetően.

Újévi szokások

Grúziában Szilveszterre díszítik fel a karácsonyfákat, ekkor gyűlik össze először a család ünnepelni, az új évnek több napon keresztül örülnek. December 31-én ajándékokat adnak egymásnak, a következő napon pedig kezdődik (vagy folytatódik) a vendégjárás. A babona szerint aki elsőként érkezik vendégként a családhoz, jólétet hoz magával. Január másodika az egész éves sorsot és szerencsét meghatározó nap: ami ekkor történik, az meghatározza az egész évet, ugyanis minden nap ugyanilyen lesz. A következő jelentős esemény majd a hatodikáról hetedikére eső éjen várható, amikor a Karácsonyt ünneplik. 

Egyelőre azonban maradjunk a Szilveszternél: 31-én karneváli hangulatban vonulnak az emberek az utcákon, már nap közben is. A képeken főleg a gyerekek örömére beöltözött figurák láthatók. Hazatérve pedig mézes diós édességeket esznek.

Ruben Rukhkyan képei: