Ma a Jász Múzeumban jártam, és bár a jászok és az oszétok közötti kapcsolatról még nem találtam említést, itt az alkalom, hogy írjak erről:
A jászok egy indoiráni nyelvű nép, az alánok leszármazottai. Legközelebbi rokonaik a Kaukázusban (Oroszországban és Grúziában) ma élő oszétok.
Egy 15. századból származó jász szójegyzék alapján bizonyították be a nyelvészek, hogy az egykori jász nyelv rokonságban áll az oszét nyelvvel (példák itt). 1963-ban kezdődtek meg a módszeres és egyre több kutatót mozgósító néprajzi kutatások, 1974-ben elkészült a jász etnikai csoport monográfiája, 1980-tól indultak meg a török időken elpusztult jász települések régészeti feltárásai, s ezek újabb oszét kutatókat vonzanak a Jászságba. Bár 1974-ben látogatott el először oszét kutató Szolnokra és Jászberénybe, csak 1984-ben vált lehetővé, hogy Észak-Oszétiában néprajzi terepmunkát is végezhessünk, valamint Moszkvában, Szentpéterváron és Vladikavkazban múzeumi és könyvtári anyagot tanulmányozhassunk, s közvetlen személyes kapcsolatot alakítsunk ki oszét és orosz szakemberekkel. Írásokat, hosszabb tanulmányokat is sikerült kölcsönösen megjelentetni, s közös konferenciákon is résztvenni. E kutatások során az oszétek Nart-eposzából előbb részletek jelentek meg, majd elkészült az első teljes magyar fordítás. A nehezen létrejött tudományos együttműködést sajnos erősen visszavetette a 2008-as kaukázusi hadihelyzet, de a kapcsolatok ma is élnek és bővülnek (innen).
 |
| Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Caucasus-ethnic_hu.svg&filetimestamp=20080827123532 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése