Beszélgetés Robert Szturuával a grúz színházról és emberekről

Sokfelé rendezett a világban Mexikótól Izraelig. Mit tapasztalt, miben különböznek a grúz színészek?

– Ismereteim szerint a grúz az egyetlen olyan emberfajta, amely tudatában van annak, hogy halandó. Gyerekkora óta tudja, hogy meg kell halnia. Ezért a grúz ember úgy él, hogy mindent ki akar próbálni, hogy legyen ideje mindent megtapasztalni. Amikor a grúz színészek jól játszanak, akkor az embernek az az érzése: tudják, hogy holnap meghalnak. Ezért mintha mindig utoljára játszanának.

Ön szerint a Szovjetunióról levált országokban a színháznak fontos, nemzeti szerep jut, olyan, amilyet korábban nem játszhatott?
– A grúzok esetében nem. Mi nagyobb függetlenséget élveztünk, a színházunknak megengedték, hogy, úgymond, „nemzeti" lehessen. Grúz volt a képzés, grúz volt a társulat, a nyelv, a repertoár. Mintha a hatalom kissé szemet hunyt volna a grúz kultúra felett. Az ukránok például rosszabbul jártak, szigorúbbak voltak a tiltások és az elnyomás, nem véletlen, hogy ezért a színházuk most is inkább a nemzeti önkifejezés eszköze. Grúziában ez nem játszik szerepet. Inkább azt lehet látni, hogy az embereknek nem nagyon van szükségük színházra.

Szokott politizálni a színpadon?
– Nem lehet a színpadon nem politizálni, mert az egész élet át van itatva politikával. A grúzok egyébként szenvedélyesen szeretnek politizálni, számukra ez vesszőparipa, a mindennapi betevő. És bár csodás a költészetünk, gyönyörűek az asszonyaink, és remek a borunk, mégis mindenki csak politikával foglalkozik. Legutóbb a színház fiatal művészeivel dolgoztam egy kortárs szerző darabján, egy, a jelenlegi politikai hatalomról szóló példázaton – nagyon dühösek is lettek ránk miatta. Persze ez a darab sem fogalmaz közvetlenül, mint egy újságcikk, hanem arról beszél, milyen a hatalom és az egyszerű ember viszonya, milyen hallgatólagos kompromisszumokat kötnek, és hogy ez hova vezet. Erről mindig Ahmatova jut eszembe…
(…)

Színházunkban a harmincas években dolgozott Sandro Ahmeteli, az egyetlen igazán jelentős, mondjuk így: nemzeti rendező – ő alakította ki a grúz színház arculatát. Ahmetelit a társulattal együtt kivégezték a harmincas évek legsötétebb korában, amikor Berija volt hatalmon. 1934-ben, a sztálini terror kellős közepén színre vitte Schiller Haramiák című darabját, amelynek latin nyelvű alcíme azt jelentette: „A zsarnok ellen." Tulajdonképpen már csak ezért is főbe lőhették volna. (...)

 

A teljes cikk itt olvasható. Az interjút készítette: Tompa Andrea

Robert Sturua (Georgian: რობერტ სტურუა) (born July 31, 1938) is a Georgian theater director, who gained international acclaim for his original interpretation of the works of Brecht, Shakespeare, Chekhov. He is based at the Shota Rustaveli Dramatic Theater in Tbilisi, and has staged productions throghout the world.