Kosárlabda - először

Today, on August 31, 2011 Georgian National Basketball Team played its first match in the history on the European Championship Eurobasket 2011 in Lithuania and won to Belgium with the score 81:59

Zsákbafagyi

Az idei nyár eléggé megpróbáltató volt a grúzok számára, ugyanis több alkalommal emelkedett 40 fok körüli magasságokba a hőmérséklet, amelyet városban még többnek éreztek. Még éjszaka sem hűlt 32-34 fok alá a levegő. S ez nem csak egy-egy napon keresztül volt így, hanem másfél hetekig. A televízió bemondta, hogy nem szabad kimenni az utcára 11 és este 6 között, kiszáradt áldozatról azonban szerencsére nem számoltak be. Ilyen időjárás mellett közhely, hogy nyáron van a szezonja Grúzia déligyümölcseinek és persze a fagyinak is. Az utóbbit illetően sokáig abban a tévhitben éltem, hogy a grúzok is elmennek a cukrászdába vagy a fagyishoz, ahol az ember kezébe nyomják a tölcsért. Sose tévedjek nagyobbat!

Bemegyek egy boltba és megkeresem a hűtőt, és ott ezt:

 

van vaníliás, epres (eperdarabokat is tartalmaz), meggyes, csokoládés, banános…

Boldog Mariamobát!

Azaz ma Grúziában Szűz Mária-ünnepe van. Alkalomhoz illően egy grúz ikonnal emlékezünk meg erről a napról. Mariamobas gilocav!

a fotó eredete

Minden csepp számít

Mikor jó félévvel ezelőtt több helyen azt olvastam, hogy Grúziában gyakoriak az áramkimaradások, akkor a helyiek azt mondták, hogy régi blogot/könyvet találtam, ma már egyáltalán nem jellemző ilyesmi az országra. Ekkor még több mindennel nem voltam tisztában, többek között azzal, hogy a grúzok szeretnek túlozni, illetve azzal, hogy egy-egy építkezés ugyan felülírhatja a szabályt, de ezt természetesnek számít.

A Mtkvari bal partján a központ építészeti rendezése pont ottlétemkor, január derekán ért végső stádiumába, laikus szemlélőként legalábbis azt hittem, hogy már csak a járda néhány méteres szakasza vár befejezésre. Márciuban azonban meglepődve láttam, hogy az egészet nem fel- hanem leépítették, azaz visszabontották az addigra elkészült részeket is (valaki szeretett volna több pénzre szert tenni útépítés ürügyén). Ez akkoriban csak annyiban korlátozott, hogy magassarkúban nem lehetett az utcára kimenni, meg egyszer elapadtak a csapok, mert megsérült egy cső. Szerencsére egy nap múlva (!) már ismét volt vizünk.

Azóta a következő hírek jutottak el hozzám: az épületeket és utat tovább bontották, autók már egyáltalán nem járhatnak rajta, szinte kéthetente megy el az áram Tbiliszi környező  kerületeiben, még az internet is leáll időnként. Tegnapelőtt pedig, reggel 9-kor a hírekben bemondta a tévé, hogy két napig nem lesz víz. (Állítólag már kilenc előtt elzárultak a vízcsapok, úgyhogy a csatorna csak a tényt állapította meg.) Ez a jelenlegi 40 fok körüli hőmérsékletben különösen kegyetlen!  Viszont egy jó apropóval szolgál nekem ahhoz, hogy a Bordzsomi ásványvízről írjak.

egy borjomi túra leírása

Annak ellenére, hogy Grúziában a csapvíz iható, igen sokan fogyasztanak ásványvizet, főleg a Borjomiból származót, amely magas ásványianyag-tartalma miatt „minden” problémára alkalmazható. A szív- és érrendszeri betegségekre, gyomorpanaszokra és a máj helytelen működésére panaszkodók kisebb adagokban naponta többször is kortyolhatják, de nagyon hatásos a túlzott alkoholfogyasztás következményeinek enyhítésében is. Azt hiszem ezért lehet Lengyelországban szinte minden nagyobb boltban és gyógyszertárban beszerezni.

Az Adzsara-régió reklámfilme

For those, who like climbing mountains

Beszélgetés Robert Szturuával a grúz színházról és emberekről

Sokfelé rendezett a világban Mexikótól Izraelig. Mit tapasztalt, miben különböznek a grúz színészek?

– Ismereteim szerint a grúz az egyetlen olyan emberfajta, amely tudatában van annak, hogy halandó. Gyerekkora óta tudja, hogy meg kell halnia. Ezért a grúz ember úgy él, hogy mindent ki akar próbálni, hogy legyen ideje mindent megtapasztalni. Amikor a grúz színészek jól játszanak, akkor az embernek az az érzése: tudják, hogy holnap meghalnak. Ezért mintha mindig utoljára játszanának.

Ön szerint a Szovjetunióról levált országokban a színháznak fontos, nemzeti szerep jut, olyan, amilyet korábban nem játszhatott?
– A grúzok esetében nem. Mi nagyobb függetlenséget élveztünk, a színházunknak megengedték, hogy, úgymond, „nemzeti" lehessen. Grúz volt a képzés, grúz volt a társulat, a nyelv, a repertoár. Mintha a hatalom kissé szemet hunyt volna a grúz kultúra felett. Az ukránok például rosszabbul jártak, szigorúbbak voltak a tiltások és az elnyomás, nem véletlen, hogy ezért a színházuk most is inkább a nemzeti önkifejezés eszköze. Grúziában ez nem játszik szerepet. Inkább azt lehet látni, hogy az embereknek nem nagyon van szükségük színházra.

Szokott politizálni a színpadon?
– Nem lehet a színpadon nem politizálni, mert az egész élet át van itatva politikával. A grúzok egyébként szenvedélyesen szeretnek politizálni, számukra ez vesszőparipa, a mindennapi betevő. És bár csodás a költészetünk, gyönyörűek az asszonyaink, és remek a borunk, mégis mindenki csak politikával foglalkozik. Legutóbb a színház fiatal művészeivel dolgoztam egy kortárs szerző darabján, egy, a jelenlegi politikai hatalomról szóló példázaton – nagyon dühösek is lettek ránk miatta. Persze ez a darab sem fogalmaz közvetlenül, mint egy újságcikk, hanem arról beszél, milyen a hatalom és az egyszerű ember viszonya, milyen hallgatólagos kompromisszumokat kötnek, és hogy ez hova vezet. Erről mindig Ahmatova jut eszembe…
(…)

Színházunkban a harmincas években dolgozott Sandro Ahmeteli, az egyetlen igazán jelentős, mondjuk így: nemzeti rendező – ő alakította ki a grúz színház arculatát. Ahmetelit a társulattal együtt kivégezték a harmincas évek legsötétebb korában, amikor Berija volt hatalmon. 1934-ben, a sztálini terror kellős közepén színre vitte Schiller Haramiák című darabját, amelynek latin nyelvű alcíme azt jelentette: „A zsarnok ellen." Tulajdonképpen már csak ezért is főbe lőhették volna. (...)

 

A teljes cikk itt olvasható. Az interjút készítette: Tompa Andrea

Robert Sturua (Georgian: რობერტ სტურუა) (born July 31, 1938) is a Georgian theater director, who gained international acclaim for his original interpretation of the works of Brecht, Shakespeare, Chekhov. He is based at the Shota Rustaveli Dramatic Theater in Tbilisi, and has staged productions throghout the world.

Tiflisz - Yermakov képei

Dmitri Ivanovics Yermakov (Дмитрий Иванович Ермаков, 1846 – 1916) képei szülővárosáról, az egykori Tbilisziről, amit akkor még Tiflisznek hívtak.

"Az évszázadokon át perzsa kultúrájú Tiflisz (1936-tól Tbiliszi), „a Kaukázus gyöngye”, amely csak 1801-ben került orosz fennhatóság alá, a maga grúz, örmény, orosz, azeri-török, német, perzsa, francia lakosságával egészen 1917-ig egyedülálló kulturális, politikai és kereskedelmi híd volt Oroszország, Nyugat-Európa és a Közel-Kelet között."

Szöveg és kép: http://wangfolyo.blogspot.com/2010/11/kaukazus-kronikasa.html

Grúzia Magyarországon 4. - A Rusztaveli-tér és a Zichy utca

Legutóbb Sota Rusztaveliről, a XII. századi grúz költőről (Tamara királynő kincstárnokáról, hercegről és festőről) volt szó. Nem csak hazájában örvend nagy tiszteletnek, mivel eposzának jelentősége (cselekményében, tartalmában és művészi kifejezésmódjában) az Iliászhoz és az Odüsszeiához fogható. A költő hazánkban már régebb óta jelen van, s nem csak könyv alakjában, hanem szoborként is. az alkotás Először kecskeméten kapott helyet 1988-ban, majd egy éve Budapestre hozták a Grúz Nagykövetség közelébe, s ez alkalomból Rusztaveli-térnek keresztelték a kútvölgyi út-virányos út találkozásánál található kis zöld területet.

1988-ban azonban más szobor is fel lett állítva, mégpedig Zichy Mihályé Tbilisziben, a Zichy utcában. Tavaly ez is elköltözött, mégpedig a rusztaveli sugárút melletti parkba.

Hagyományos nászajándék - magyar vonatkozással

Grúziában férjhezmenetelkor a lányok elhagyják otthonukat, s férjük családjához költöznek. Szüleiktől való búcsúzáskor, nászajándékba egy könyvet kapnak: egy vaskos Rusztaveli kötetet, s ebből is azt a kiadást, melyet Zichy Mihály illusztrált! 

A Tigrisbőrös lovagot (magyarra „Tariel, a párducbőrös lovag”-nak is fordították) minden grúz ismeri és (legalább részben) emlékezetből szavalják, ha úgy hozza a helyzet. Hiszen minden megtalálható Tariel történetében, ami jellemzi népüket, nem beszélve arról, hogy ma is aktuális problémák elevenednek meg a lapokon! A hazaszeretet, barátság, hűség, természetszeretet mellett több küzdelem, harc is van a történetben, mely erkölcsi kódexként is megállja helyét. A XII. századi grúz nemzeti eposz érdekessége, hogy India, Perzsia és Kína tájai is feltűnnek. (Az akkori Grúzia sok különböző nép olvasztótégelyévé vált, a keleti fanatizmussal ellentétben ekkor kezdődött el a reneszánsz, a szellemi megújulás kora, megelőzve ezzel más európai országokat.)

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban két kötet is kézbe vehető magyar nyelven, Zichy illusztrációival, az egyik példány ráadásul 94 éves. Tehát a grúz irodalom hazánkban már minimum egy évszázada jelen van J. Mindkét fordítás kiválóan sikerült, az egyiket grúz nyelvből (!)  Vikár Béla készítette (akinek a nevéhez a Kalevala is köthető), a másik változaton pedig Weöres Sándor dolgozott.

A képen egy Zichy által illusztrált jelenet látható a műből.