Lengyelországban talán jobb, ha semmi „helyit”, hacsak nem akarjuk egész nap a morgolódását hallani, hogy itt semmi igazi nincs, minden kölcsönvett (mint a céklaleves vagy a pierogi) esetleg mű (napfényt nem látott paradicsomok, import ételek), talán csak a tejtermékekkel lehet a kaukázusi ember megelégedve.
Magyarországon viszont hálás fogyasztói a gulyáslevesnek, minden erős ízesítésű ételnek, pogácsának, étcsokiinknak, kerti zöldségeknek és gyümölcsöknek meg a sokféle húsnak. Meg lehet őket lepni a lecsóval, ami náluk is ismert, csak máshogyan készítik el, vagy a túrós lepénnyel, ami a hacsapurijukra hasonlít. A nokedli vagy tésztás és édes fogások náluk desszertként működnek, ebből kiindulva jó, ha a mákos tésztán vagy máglyarakáson kívül mást is szánunk második fogásnak. Nálunk a gyümölcslevest sem sikerült levesként megkedveltetni eddig, de nem is baj, mert így több marad nekem. Ha viszont a tejtermékek miatt panaszkodnának, akkor adjunk nekik egy kis…
… kaukázusi kefírt!
U.í.: Ugye a bor is ott van az asztalon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése