Nekem nem, nekik igen (a vízumról)

Nekünk egyszerű eljutnunk Grúziába, mármint ami az országba való belépést illeti. Bemutatom az útlevelemet a határon, kapok egy pecsétet és 90 napig legálisan tartózkodhatok az országban. Ha tovább szeretnék maradni, akkor vízumért folyamodom vagy újra átlépem a határt (aztán visszalépek), megkapom a pecsétemet és elkezdődik a következő 90 nap.

Ezzel szemben egy grúznak már a határ átlépése is nehézkes. Vízum kell ide meg oda, kivéve Ukrajnát, Törökországot és még néhány országot. Ha valaki az EU-ról merne álmodni, konkrétabban a beutazásról, az már kész tortúra, melyet néhány hónapos előkészület előz meg.

Tegyük föl, hogy valaki látogatóba készül egy ismerőséhez. Első lépésben az ismerős bemegy a Bevándorlási Hivatalba meghívólevelet szerezni (adóigazolással, jövedelemigazolással, egy hónapnál nem régebbi tulajdonlappal, ha a saját házában szeretné fogadni a külföldit stb.). Ezt el kell juttatni Grúziába (tapasztalatom szerint kb. három hetet utazik a levél), aztán már „csak” jegyet kell venni, biztosítást kötni, fényképeket csináltatni, igazolást szerezni a főnöktől, befizetni az illetéket, kitölteni a dokumentumokat és máris… be lehet adni a vízumkérelmet a Lett Konzulátuson (!). Eltelik újabb néhány hét és szerencsés esetben át lehet venni a vízumot. S ekkor még a határon visszafordíthatnak. Megérkezett a grúz vendég? Csodás, csak ne felejtsen el három napon belül bejelentkezni a Bevándorlási Hivatalban.
Ez a magyar eljárásrend, a lengyel nem sokban különbözik ettől, csak ott még az én krakkói tartózkodásomat is elkezdték vizsgálni, mielőtt bármit is kiadtak volna.

Aki nem hiszi, járjon utána: http://www.bevandorlas.hu/ugyintezes_eljarasrend.php?id=48