Grúzia Magyarországon 9. - Paradzsanov "karnevál"

1997 októberében Paradzsanov fesztivált rendeztek Budapesten: bemutatták a tbiliszi születésű rendező filmeit és képzőművészeti alkotásait. A következőkben a vele illetve róla készült interjúk részleteivel emlékezek meg az 1990-ben elhunyt művészre. Figyelem, az idézett cikkek között van negyed évszázados is, s ami még érdekes: magyarok élményeit jelenítik meg. Végül néhány filmjébe bele is lehet tekinteni…

„Nekem szerencsém volt, a mester abban az időben látott vendégül Tbiliszi fatornácos, emeletes, többszáz éves házában, amikor a börtönből már kiengedték, de dolgozni még nemigen hagyták. Tehát mindent „megrendezett” maga körül. 1985-öt írtunk, és egy amatőr színjátszó fesztivál győzteseiként tett jutalomutazás során fogadott néhányunkat (itthon jó kis botrány is lett ebből a vendégségből). Atlétatrikóban, joghurttal csillapítottam a negyven foknyi meleget a kőből épült földszint – valamikor akol lehetett – lepedőkkel letakart ablakai mögött. Szinte groteszk látvány volt dinamó gatyában, vizes zsebkendővel a fején. Jöttünkre felegyenesedett és rosszalló megjegyzéseket tett külső megjelenésünkre: „Hogy nézhetnek ki így művészek?!” Mindezt úgy mondta, mintha saját udvarmestere lenne, majd kacsintott és felvezetett saját magához, az emeletre. Itt őrizgette korábbi és majdani filmjeinek jelmezeit. Kinyitotta az egyik szekrényt, és palástot, barettot adott rám, kaukázusi szőnyegeket aggatott Bajkó Anikóra, a jelmeztervezőnőre. Anélkül, hogy kérdezte volna, tudta, mi vagyunk a látványtervezők.” Részlet a Fotóművészetből

„Elképesztő dolgokat engedett meg magának ebben a filmben. Például mindenütt, ahol forgatott, befestette a fákat, a köveket, a sziklákat. Néhány évvel később forgatáson voltam Kijev mellett, és feltűnt a távoli sziklacsúcsok különös színe: soha életemben nem láttam még ilyen kékszínű sziklákat! – kiáltottam föl. „Tudja – mondták nevetve a helybeliek –, pár évvel ezelőtt forgatott itt valami bolondos filmrendező, az festette be őket.” Persze rögtön eszembe jutott, hogy Paradzsanov is forgatott itt, és annak idején kékítővel festette be a sziklákat, hogy az esővíz ne moshassa le. A festék, így, egy időre a természeti táj részévé vált. Tudtommal őelőtte senkinek nem jutott eszébe, hogy a filmkocka helyett magát a természetet fesse be a megfelelő hangulat vagy szépség eléréséhez. Csak ő találhatta haloványaknak a természet színeit filmjeihez.” Filmvilág

“– Van magyar filmélménye?

– Jancsó Miklós... Nagyon sajnálom, hogy nem adatott meg nekem, hogy Budapestet láthassam, a ragyogó hidakat, a csodálatos múzeumokat. Goya is van ott, úgy tudom.

– Jöjjön el!

– Nemsokára meghalok. Huszonhárom zseniális forgatókönyvem van, plusz hat megíratlan.” A Filmvilág interjúja

A fenti részlet a "Gránátalma színe" című filmből. Orosz nyelvtudás nélkül is érdemes megtekinteni a művészt munka közben ide kattintva. S aki kedvet kapott a filmezéshez, az megnézheti a Szurami erőd legendáját teljes hosszában, itt például angol felirattal. Még áthallani az eredeti grúz nyelvet, bár az orosz narrátor igyekszik elnyomni.