Hitegetés és valóság a turisztikában

EN: http://iwpr.net/report-news/headlong-tourist-drive-georgia
PL: http://przewodnik.onet.pl/azja/gruzja/gruzja-realia-i-problemy,3,4837210,artykul.html

HU: “Grúzia: a valóság és problémák” címmel jelent meg egy tanulmány a grúz turisztikai ágazat növekedéséről és a turisták csalódásáról Amerikában, valamint ezt átvéve egy lengyel internetes magazinban. A legfontosabb gondolatokat és tapasztalatokat szeretném itt kiemelni:



Sheraton Batumiban
http://www.civil.ge/

    A Grúz Nemzeti Turisztikai Intézet statisztikái szerint idén 45%-kal több turista kapcsolódott ki az országban, mint egy évvel korábban, így számuk elérte a 2 milliót! (??? Szkeptikus vagyok, bár magam is a beutazók között voltam, nem is egyszer. Mindjárt megtudjuk mi is az oka ennek az áradatnak.) Ugyanakkor a „Fedezd fel Grúziát” témájú reklám áldozatai panaszkodnak a szolgáltatások alacsony minőségére és a magas árakra, s egyre növekszik azon grúzok száma is, akik külföldön töltik a szabadságukat. (Igen, mindkettőre tudok példát, pedig nem rendelkezem túl széles kapcsolatkörrel.) Itt van például Hedva, egy izraeli lány, aki azért látogatott életében először Grúziába, mert Saakashvili elnök azt állította, hogy Grúziában lehet a Fekete-tengerben fürdeni, majd három órával később Szvaneti hegyeiben sízni. Sajnos a reklám nem felelt meg a valóságnak: Batumi tele volt porral és az építéseket kísérő zajjal, az út pedig, amin három óra alatt kellett volna elérniük a friss levegőjű hegyi vidéket – nos, az út még nincs befejezve, így 6 órába telt eljutni a szvanetiabeli Mestiába, ami szintén felújítás alatt áll. A rémálom számára viszont akkor tetőződött, amikor meglátta az árakat. (Én sem hittem a szememnek: elméletileg mindennek olcsóbbnak kellene lennie, hiszen az emberek szegények, valójában pedig még az ételek is a mi áraink többszörösébe kerülnek. Legutóbb Tbilisziben járva bementem egy francia hálózat butikjába: az árak két és félszeresei a lengyelekénél. Erről annál is inkább meggyőződhettem, mivel a cédulákon rajta volt a ruhák Lengyelországban fizetendő értéke.)

  Ahhoz, hogy a szolgáltatások minőségén javítsanak Batumiban, a személyzetet tanfolyamokra küldik; az építkezések pedig azért tartanak, mert egyre több hatalmas nemzetközi szálloda nyitja meg szobáit (Sheraton, Radisson, Hilton). A kérdés azonban az, hogy ki fogja tudni megfizetni a luxushotelek árát, hiszen a turisták többsége a volt Szovjetunió területéről érkezik, s ők általában nem gazdagságukról híresek. Idén például a legtöbben Azerbajdzsánból jöttek, s csak a kisebb panziók szállásait tudták megfizetni, melyek nem nyújtják a kívánt színvonalat.



Batumi civil.ge



   Épp a napokban olvastam, hogy Grúziának mindent el kell adnia, amit lehet, kivéve a becsületét. Ezért aztán nemzetközi szállodaláncokat csalogatnak az országba (Batumiban például létrehoztak egy szabad turisztikai zónát – Kobuleti –, ahol bárki vehet magának 1,5 millió dollárért egy kész szállodát. A hozzá tartozó földet 1 lariért adja át az állam, és további 15 évre adómentességet biztosít a befektetőnek), a lakosokat pedig átképzik arra (vagy inkább kényszerítik), hogy mások kiszolgálói legyenek. Jelenleg valóban ez a tendencia érvényesül.

Grúzia Magyarországon 5. – A Szent Korona grúz vonatkozásai

A Belügyminiszérium honlapjáról:

„Az újabb ötvösművészeti kutatások szerint a korona grúz műhelyben készült a III. században, (…). ”

A Szent Korona készítésének helye és ideje: új fordulatokat hozott a Szent Korona vizsgálata, miután 1978. január 6-án Fort Knoxból (USA) visszakerült Magyarországra. Többek között Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket.

A koronán nincsen olyan (közvetlen) jelzés, mely elárulná a készítés helyét vagy idejét, így aztán a készítés helyének meghatározásakor az egyedüli helyes kiindulópont az, hogy olyan műhelyt kell keresni, melyben mind az egész aranyműves mestermű, mind a zománcképek elkészülhettek. Ehhez az egyetlen tudományos módszer az összehasonlítás. Ehhez olyan ötvösműveket kellett keresni, amelyeken a Koronán alkalmazott technikai megoldások is föllelhetők. Ilyet találunk szép számmal (a Katolikus Lexikon 3 fő csoportba osztva fel is sorolja ezeket, elrabolt kincsekről meg grúziai múzeumokról is szó esik, tessék elolvasni). Csomor Lajos aranyműves így ír kutatásai eredményeiről:

Ezek között a főként kaukázusi leletek között a Szent Korona szempontjából azok a legfontosabbak, amelyek a Szent Korona zománcképeinek a párhuzamai. Ezek a következők:

- A Szent Korona oromzati Jézus-képének legközelebbi párhuzama a Tbilisziben őrzött Khakhuli triptichonon lévő trónoló Jézus-kép, amely valamikor szintén egy korona (egy kaukázusi keresztény korona) része volt (Grúz Művészetek Múzeuma, Tbiliszi, Grúzia);

- A Szent Korona Szent Damján- és Szent Kozma-képének párhuzamai a Tsilkáni ikonon lévő Szent Damjánt és Szent Pantheleont ábrázoló képek (Grúz Művészetek Múzeuma, Tbiliszi);

- Szent Demeter és Szent György képének (különösen a fejek megrajzolásának) legközelebbi párhuzamai a Khakhuli triptichonon lévő Szent Demeter- és Szent György-kép. A Mihály arkangyal-kép párhuzama ugyanott egy szintén azonos méretű Mihály arkangyal-kép. Gabriel arkangyal képének párhuzama az arcok azonossága alapján a Khakhuli triptichon koronát tartó Szűz Mária-képe. Az említett négy kép mérete majdnem azonos a Szent Korona abroncsán lévő képek méreteivel, és ezek is egy kaukázusi keresztény korona képei voltak. A Szent Korona és ez a négy zománckép ugyanazon műhely terméke (Grúz Művészetek Múzeuma, Tbiliszi);

- Az apostolképek sorozatának egyetlen párhuzama van. Ez egy olyan képsorozat, mely a Khobi ikonon található. A fejek megrajzolása a két képsorozaton annyira azonos elvek alapján történt, hogy az egy műhelyben való készítés kétségtelen. A Khobi ikon képsorozatán grúz nyelvű feliratok vannak, ez pedig mindkét képsorozat kaukázusi készítését igazolja.

További források Grúzia keleti felére teszik a készítés helyét. Mivel nem vagyok Magyarországon, így nyomtatott szakirodalom és interneten kívüli egyéb segédeszközök nem állnak rendelkezésemre, ám egyelőre nem is szeretném jobban feszegetni a témát. A fentebb említett, ma Tbilisziben található ikonok közül néhányat  viszont megmutatok.
Tessék összehasonlítani!

Khakhuli triptichon

Krisztus a Szent Koronán

Krisztus a Khakhuli ikonon

Szt. György a Khakhuli ikonról

Szt. György a Szent Koronáról

A szomszéd háza zöldebb

©  Ruben Rukhkyan

(a háttérben a vörös szőlőlevelek az egész házat belepik)

Mama csak egy van?

Grúzul a mama=apa, a deda pedig anyát jelent.

Nem is olyan rég baba született egy ismerős párnál, ahol az újdonsült apuka grúz nemzetiségű, az anyuka pedig orosz. Persze izgatottan várták, sőt, fogadtak, hogy milyen nyelven mondja majd ki a gyerek az első szót. A kis Alekszander igen leleményesnek és diplomatikusnak bizonyult, ugyanis az első szava a MAMA volt.

Azóta gondolkoznak a szülők, hogy melyikőjüket is szólította.

Fordítás - Tlumaczenie - Translation

tłumaczenie gruzińskie, grúz fordítás, Georgian translation
Info: http://gruziaban.blogspot.com/p/translatorforditas.html

Hacsapuri mánia / Khachapuri / Chaczapuri

Tegnap egy japán barátnőmmel a Gruzinskie Chaczapuri nevű étteremben vacsoráztunk. A névadó hacsapuri az egyik fő motiválója azoknak az átlag lengyeleknek, akik Grúziába utaznak. Csakhogy ott nem a Wrocławban és Krakkóban megszokott édeskés tésztájú húsos ételt kapják, hanem valami kinézetre is teljesen mást. Igaz, több fajtája van, de összességében elmondható, hogy a hacsapuri egy túrós-sajtos lepényhez hasonló előétel reggelire, ebédre vagy vacsorára.

Tessék választani:

Khabizgini

Imeruli

Achma

Többek között itt van a receptje más grúz ételekével együtt. A magyar lisztek közül talán a rétesliszt felel meg hozzá, a sajtok közül az Anikót ajánlják a fórumokon, zsiradéknak pedig vajat, a tésztakészítéshez pedig kaukázusi kefírt javasolnak.

Itt pedig egy beszámoló az idei rekordról :  8 méteres lepényt sütöttek Batumiban

Acharuli

Khachapuri is the most common Georgian snack or meal. It is essentially a cheese pie, made in many different ways. Khachapuri is made of Sulgani or Imeruli cheese.  It is a unique, pickled cheese, and a staple of Georgian cuisine. Very salty and served in wedges for breakfast and fried in many dinner dishes. There are several varieties of Khachapuri:

• Imeruli (from Imereti region) - most common variety baked flat pie which has more salty cheese and is served hot.
• Megruli (from Samegrelo region): filled and topped with cheese.
• Acharuli (from Achara region): this is a large boat shaped bread dish filled with cheese and butter, then baked. After baking, an egg is cracked on top, and then the raw egg is covered with cool slices of butter.
• Achma (from Abkhazian region):  khachapuri, which has multiple layers and looks more like a sauceless lasagna.
• Penovani : а closed type of khachapuri baked from flaky pastry
• Kubdari (from Svaneti region): khachapuri filled with meat and offal which is very spicy and hot
• Lobiani (from Racha region): although not called khachapuri, but definetely kind of it, filled with red beans and spicies
• Khabizgini (from South Ossetia region): khachapuri filled with potatoes, has several sub-varieties

Penovani

Lobiani

Kubdari

Megruli

A „nagy másik oldal” (Steinbeck)

„Akárhol jártunk a Szovjetunióban – Moszkvában, Ukrajnában vagy Sztálingrádban –, lépten-nyomon elhangzott egy varázsszó: Grúzia. Olyanok beszéltek sóvárogva, mély csodálattal Grúziáról, akik sosem jártak ott, és valószínűleg sosem lesz módjuk elutazni oda. Magasztalták a grúzokat, mondván, ők tudnak ám csak igazán inni, táncolni, zenélni, dolgozni és szeretni. És úgy beszéltek erről a Fekete-tengerig nyúló, kaukázusi országról, mint valami második mennyországról. A legtöbb orosz valószínűleg azt reméli, legalábbis egyre inkább ez volt a benyomásunk, hogy ha jó és erkölcsös életet él, halála után nem a mennyországba, hanem Grúziába kerül. Az országnak kellemes az éghajlata, sok jó, kövér talajú földje van, és még egy darabka tengerrel is bír. Aki nagy szolgálatot tesz az államnak, azt grúziai utazással jutalmazzák. (…)”

többszörösen kölcsönzött idézet innen

Botanikus erdő

Azt mondták, hogy nem érdemes oda „elugrani”, mert ez egy egésznapos program. Persze nem hittem nekik, mert ha Davit iskola után ott lógott az osztálytársaival (akik jellemzően a szomszédok is voltak), akkor bizonyára két óra alatt én is végzek a tbiliszi botanikus kerttel. Csakhogy kiderült, hogy hiba van a fordítással, mivel nem létezik „botanikus erdő” fogalom.

Kissé illúzióromboló, hogy az iskolások nem a földközi-tengeri, himalájabeli, japán, észak-amerikai, szibériai, törökországi flórára voltak kíváncsiak tanítás után, hanem a szülői szemek elől bújtak el ide.

The first mention of the Botanical Garden, formerly a Royal one, dates back to 1671. The one we can visit nowadays was officially opened in 1845. On the area of 128 hectares the Garden protects more than 4500 plant species. The river Tsavkisi water divides the garden into two parts. Few bridges cross the river and there is also a high water fall. The botanical garden is nice to see on every season of the year, it , with its plants creates a kind of oasis in the middle of the city enabling the population to enjoy going out into the nature without leaving the city.

Utóirat: még kaukázusi növények is vannak a botanikus kertben :)