Államcsőd

Elmesélem hogyan került a grúz elit és ezzel az egész állam a csőd szélére, vagy annak közelébe a XIX. században. (Egy kis történelmi háttér: Grúzia abban az időben orosz fennhatóság alatt állt. Az elitet szerették volna eloroszosítani, ezért a fiatal grúzok előtt nyitva álltak az orosz iskolák, a hadseregben tisztek lehettek stb.) Ekkor jelentős vagyonok voltak még grúz kézen, így az orosz vezetőség különös taktikát eszelt ki a gazdagok kizsebelésére. Figyelem, nem lesz szó adóztatásról vagy erőszakról!

Mikhail Vorontsov, a cár kaukázusi kormányzója volt a terv kiötlője, aki arra játszott rá, hogy a grúzok megszállottai az ünnepléseknek, vendéglátásnak és a „majd-én-megmutatom” magatartásnak. Vorontsov rendszeresen bálokat szervezett, melyekre meginvitálta a tehetősebb családokat. A gubernátor meghívását soha, senki nem utasította vissza, rohantak a szabóhoz, fodrászhoz ;), ajándékokat vásároltak (grúz sosem megy üres kézzel még a szomszédjához sem), hogy illően jelenjenek meg az eseményen, hogy megmutassák kicsodák is ők. És persze nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a meghívást meghívással kellett viszonozni, ha lehet, még tökéletesebb bállal.

Vagyonok tűntek el, mások eladósodtak és azok, akiknek sikerült a földjüket megtartaniuk, vegetáltak. Grúz hercegek és bárók voltak kénytelenek az oroszokkal üzletelni, kölcsönöket kérni, utódaikat az orosz cár hadseregébe küldeni.

Mindezek ellenére Vorontsovot a korabeli arisztokrácia kedvelte és nevét még ma is pozitív kontextusban hallottam.

Vorontsov szobra Tbilisziben, 1890.
(már nincs meg)