Grúzia Magyarországon 3.

Az ember lánya azt hinné, hogy Magyarországon a 36 regisztrált grúz állampolgár (+30-40 grúziai diák) nem sok vizet zavar, nincsenek egyesületeik, se hagyományőrzés, se nagyobb találkozók. De aztán kiderül, hogy valami mégis van. Hetente részt lehet venni az Isteni Liturgián (misén) Budapesten a Szent Istvánnak és Szent Hierotheosznak szenteltetett kápolnában. A liturgia grúz nyelvű (és grúz pap tartja).

Fashion show

A hagyományos népviselet újraálmodva

Shop of traditional cloth Samoseli Pirveli

From left to right, up to down: Winter Svanetian Dress, Winter Tushetian Chokha, Ossetian Dress, Mokhevian Dress, Megruli-Abkhazian Chokha, Wedding Dress, Gurian-Ajarian Wedding Chakura

Hihetetlen! Megtalálták a népességcsökkenés ellenszerét!

Magyarországhoz hasonlóan Grúziában is probléma az egyre csökkenő lakosságszám. Azonban megtalálták az ellenszert:

„Grúzia 2005-től azon kapta magát, hogy a világ államainak lakosság-reprodukciós listáján a legutolsó helyre szorult vissza, magyarán: ezer lakosra vetítve itt született a legkevesebb gyerek. Amikor ez 2006-ban és 2007-ben is megismétlődött, színre lépett a Grúz Ortodox Egyház pátriárkája, II. Ilia, aki kijelentette: mostantól minden grúz családban a harmadik megszületett gyermeket személyesen fogja megkeresztelni.

(…) a bejelentés hatására a születések száma 2008-ban 20%-kal, majd 2009-ben 25%-kal haladta meg a 2007-es statisztikai adatokat. 2010-ben pedig az élve születések száma 12 ezerrel meghaladta az elhalálozásokét, ami egy alig fél magyarországnyi államban nem hangzik rosszul...
A 78. életévét az idén januárban betöltött egyházfő eddig mintegy nyolcezer grúz gyermeket tartott a keresztvíz alá, ami azt jelenti, hogy naponta átlagosan van egy keresztelése. Persze nem naponta küzd a sivalkodó újszülöttekkel, hanem csoportosan, és akkor egyszerre több száz gyereket.”

A teljes cikk itt olvasható (magyarul J)

Két megjegyzést kell hozzáfűznöm: a 2008-as grúz-orosz konfliktus utáni robbanásszerű születésiszám növekvés a nemzet önvédelmi reakciójaként is értelmezhető.
A másik, hogy már itt az ideje, hogy bővebben írjak a pravoszláv grúzokról. Igyekszem.

Tamada vagyok / jestem tamadą

Két napja toastokat mondogatok. Van ugyanis egy pályázat, egy Grúziáról szóló könyv szerzői találták ki, hogy aki a leggrúzabb toastot elküldi nekik, az nyer egy kétszemélyes utat,  többszemélyes bort meg persze A könyvet.

A toastom megírása kb. 5 percbe került, munkaidőben. Ennek a nyelvtani kijavítása (mert lengyel nyelvű), már 2 perc alatt meglett. Viszont a feljátszása... Eddig 25 variációm van. Igyekszem nagyon bölcsnek látszani, erkölcsi tanulságot levonni testbeszéddel és közben vicces is lenni. Meg ünnepélyes, mint a grúz tamadák, azaz azok a tiszteletben álló személyek, akik a borivás ceremóniáját irányítják, akik elsőként mondhatnak toastot (olyat, amire még az unokák is emlékezni fognak) és akikre mindenki hallgat.

Én egyelőre csak egy dolgot tudok. Azt, hogy kiket ajándékozok meg az úttal, ha nyerek.

Tamada - anonymous Georgian painter,
National Tretyakov Gallery, Moscow

 

Od dwóch dni mówię toasty, ponieważ autorzy książki Gaumardżos ogłosili konkurs. Ten, kto wysyła do nich najlepszy toast w stylu gruzińskim, może wygrać podróż do Gruzji dla 2 osób, butelkę wina i książkę.
Napisanie toastu trwało mi ok. 5 minut podczas pracy. Poprawki gramatyczne: 2 min. A nagranie... Do tej pory mam 25 wariacji. Staram się bardzo mądro wyglądać, uważać na mowy ciała i być "lekką". Dodatkowo trzeba uroczyste zachowywać, podobno do gruzińskich tamady, czyli tych osób które prowadzą ceremonię picia wina, ich toasty zostają w pamięci i wszyscy na nich słuchają.
Na razie wiem tylko jedną rzecz - kto będzie dostał podróż w prezencie jeśli ja wygram.

Tbiliszi Grúziában vagy Georgiában található?

A fenti két ország egy és ugyanaz, angolul ugyanis Georgiának nevezik Grúziát. A tbiliszi kormány szeretné, hogy mindenhol Georgiaként nevezzék az országot, mert a „grúz” elég oroszosan hangzik, ami ugye az ellenség (és a grúz lakosság jelentős részének az első vagy második) nyelve. Csakhogy az országot a lakosai a saját nyelvükön Szakartvelónak nevezik. Ez olyan, mintha azt kérnénk külföldtől, hogy Magyarországot mindenhol Hungarynek hívják, sőt, akár el is töröltethetnénk a Magyarország megnevezést, nem?

Az MTA Nyelvtudományi Intézete és a Földrajzinév-bizottság 2009. őszi határozata nem támogatta, hogy Georgiának nevezzük Grúziát. A litvánok szintén elvetették az ötletet. Hiszen a „Grúzia” alaknak nincs is köze a Szovjetunióhoz, mivel (valószinüleg) arab eredetű.

Helyzetjelentés: http://kitekinto.hu/europa/2011/07/14/koszontjuk_tbilisziben_georgia_fvarosaban/

Nyelvészetileg: http://www.nyest.hu/hirek/heves-georgiai-tamadas-gruzia-ellen

Mit adjunk egy grúznak enni?

Lengyelországban talán jobb, ha semmi „helyit”, hacsak nem akarjuk egész nap a morgolódását hallani, hogy itt semmi igazi nincs, minden kölcsönvett (mint a céklaleves vagy a pierogi) esetleg mű (napfényt nem látott paradicsomok, import ételek), talán csak a tejtermékekkel lehet a kaukázusi ember megelégedve.

Magyarországon viszont hálás fogyasztói a gulyáslevesnek, minden erős ízesítésű ételnek, pogácsának, étcsokiinknak, kerti zöldségeknek és gyümölcsöknek meg a sokféle húsnak. Meg lehet őket lepni a lecsóval, ami náluk is ismert, csak máshogyan készítik el, vagy a túrós lepénnyel, ami a hacsapurijukra hasonlít. A nokedli vagy tésztás és édes fogások náluk desszertként működnek, ebből kiindulva jó, ha a mákos tésztán vagy máglyarakáson kívül mást is szánunk második fogásnak. Nálunk a gyümölcslevest sem sikerült levesként megkedveltetni eddig, de nem is baj, mert így több marad nekem. Ha viszont a tejtermékek miatt panaszkodnának, akkor adjunk nekik egy kis…

… kaukázusi kefírt!

U.í.: Ugye a bor is ott van az asztalon?

U.í.2.: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/gruzkonyha.html

Ki ugrik itt? Tbiliszi képek



Sergo Paradjanov, Tbilisi-born  film director of Armenian origin, considered one of the greatest filmmakers in the twentieth century. A versatile artist and dissident, imprisoned for many years by the authorities for his views and artistic independence.
Beugrik, hogy megismertesse szeretett szülővárosát.

 

The Georgian National Ballet performs the famous Parikaoba Dance with swords
in front of Metekhi Church in the old part of Tbilisi.

  Rukhkyan Ruben © képei

Pohárköszöntő - toast

© Ruben Rukhkyan

„Mikor Isten felosztotta a földet a különböző nemzetek között, mindenki - a grúzokat kivéve - azért versengett, hogy a legjobb részt kapja. A grúzok azonban csak borozgattak. Végül, mikor már az egész föld ki lett osztva, ők is odaálltak az Úr elé. "Már elkéstetek, mikor a földet osztottam ti bort ittatok ahelyett, hogy beálltatok volna a sorba!" Erre a grúzok: "Urunk, hiszen a Te egészségedre emeltük a poharunkat!" Nem volt mit tenni, Isten nekik adta azt a részt, amelyet magának tartogatott, mind közül a legszebbet - Grúziát.”

Grúziában a bortermesztés 5000 éve kezdődött, a kereszténységet mint államvallást pedig 337-ben vették fel, harmadikként az egész világon.

„Kiedy Pan Bóg rozdawał ziemię między narody, wszyscy z wyjątkiem Gruzinów walczyli o jak najlepszy kawałek dla siebie. Ci zaś ucztowali. Kiedy cała ziemia została już podzielona, przyszli do stwórcy upomnieć się o swoje. Słuchajcie - rzekł Pan - kiedy dzieliłem ziemię, wy bawiliście się pijąc wino zamiast o nią walczyć. Na co Gruzin - Panie Boże, ale piliśmy za twoje zdrowie. Cóż było robić. Oddał im Pan najpiękniejszy skrawek, który zachował sobie na starość - Gruzję.”