1769-ben Mária Terézia utasítására összeírták a török területről bevándorolt, hazánkban állandó jelleggel megtelepedett lakosok fontosabb adatait és jövőre vonatkozó terveit. A sok menekült között kaukázusi jövevényre is akadtak, ami ugyan nem kirívó eset, viszont képet adhat számunkra egy 18. századi grúz kezdeti magyarországi életéből. Tardy Lajos kutatásainak köszönhetően ismerjük az 1769-os esztergomi összeírás adatait:
„Hadzsi Simon a macedóniai Melnik városban lakó Hadzsi János görögnek örökbe fogadott fia. Mintegy huszonkét esztendős. Nemzetisége: grúz. Vallása: görög szertartású, nem egyesült. Foglalkozása: kereskedő. Középtermetű, erőteljes alkatú, arca hosszúkás, pirospozsgás. Szeme: fekete s ugyanilyen a haja és bajusza is. Nőtlen.”
„Származásom szerint grúz vagyok, és uralkodóm, Heraclius fejedelem joghatósága alá tartozom. Háborúban estem fogságba, majd a macedóniai Melnik városában vásárolt meg engem Hadzsi János nevű görög férfiú.” „Hat esztendeje, hogy görög kereskedők Macedóniából Magyarországra hoztak; útlevelem, igazoló iratom nincsen, de nem is áll szándékomban, hogy máshová menjek, mivel Magyarországon kívánok maradni.”
A későbbi feljegyzésekből tudjuk, hogy Simon végérvényesen megtelepedett Esztergomban és küzdelmes ifjúsága után újra otthonra talált.
Ami még érdekes ebben a történetben (azon kívül, hogy októberben volt a népszámlálás), hogy a történetet Tardy Lajos foglalta össze, aki szintén fogoly volt, de a II. világháború után, Grúziában. Hazatérte után szenvedélyesen foglalkozott a Grúziát és a grúz-magyar kapcsolatokat érintő témákkal. Épp a napokban említette Davit anyukája, hogy emlékszik még rá azokból az időkből, amikor tudósító volt, egy kartvelológiai (Grúziával foglalkozó) konferencián találkoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése